(elfeledett, régi szakmák nyomában)
Budapest, Dagály utca 10.
Bővebben:
Az 1960-1970-es években előbb a Dagály fürdő előtt, később a Dagály utcában a Vizafogó vasútvonal sorompójának nyugati oldala mellett árusítottak fehér színű vattacukrot kettő forintért a strandról hazafelé tartók örömére. Bevétel nélkül soha nem ment haza a fehérköpenyes szakember, de fagylaltért jóval hosszabb sorok kígyóztak errefelé.
Mit érdemes tudni a vattacukorról?
A vattacukorról szóló első feljegyzés a 18. század közepén készült. Abban az időben a fonott cukor drága volt. Az előállítása munkaigényesnek számított, így az átlagemberek számára általában nem volt elérhető. Az első vattacukorfonó-gépet 1897-ben William Morrison és John C. Wharton találta fel. A széles közönség viszont csak az 1904-es világkiállításon találkozhatott először vele, ahol nagy sikert aratott és 68655 adagot adtak el az akkori árakon számolva is magas, 0,25 $-os ár mellett. Ez az összeg fele volt a vásári belépő árának. A "gyapotcukor" névre 1920-ban nevezték át.
Előállítása: Egy tipikus vattacukorfonó-gép egy forgó fejet tartalmaz, melyben egy cukortartó tálka található. Ebbe öntik bele a kristálycukrot, vagy színesített cukrot (élelmiszer színezőanyaggal színezett cukor). Fűtőberendezéssel hevítik a forgó fej peremét. Az olvadt cukor a centrifugális erő hatására kilép a fej apró, perforált lyukain. A vattacukor előállításához gyakran a fejen található apró lyukakhoz és fűtőberendezéshez optimalizált színezett cukrot adagolnak. Ugyanis a túl finom kristályok olvadás nélkül kirepülnek a lyukon, míg a nagy méretű cukorkristályok túl nagyok ahhoz, hogy megfelelő módon felmelegedjenek, így lassítják a vattacukor fonását.
Az olvadt cukor kilépve a lyukakon a hidegebb levegővel érintkezve megszilárdul, és lehullva vattacsomószerűen összerendeződve felgyűlik a forgófejet teljesen körülvevő gyűjtőtálban. A vattacukorfonó-gép kezelője első lépésben addig vár, amíg a gép kellően felhevül és a fonásra alkalmas vattacukor kezd lerakódni a gyűjtőtál belső falán. Ekkor a kezelő a kezében tartott, egy irányba forgatott és a forgófej körül kúp alakban mozgatott hurkapálcára összegyűjti, felfonja a levegőben kavargó, de még csomóba nem rendeződött vattacukrot. Mikor a cukortartó tál kiürül, a gépkezelő újratölti. Az így előállított termék érzékeny a nedvességre. A párás nyári helyszíneken előfordul, hogy a vattacukor állaga emiatt csomós és ragadós lesz.
A vattacukor gyártásában modernizált újdonságnak számítanak a vattacukor automaták, amelyek automatikusan készítenek egy-egy adag vattacukrot. Ezekkel leggyakrabban az Egyesült Királyságban és Tajvanon találkozhatunk, ahol dobozokba csomagolva, vagy világító, illetve villogó pálcákra fonva árulják.